Phantasmagoria
 

ララバイさよなら
Lullabye Viszlát

Eredeti megjelenés: 2017.02.15.
Énekes: Kenshi Yonezu
Album: orion [SRCL-9314]
[Minta Meghallgatása]

Azt hiszed, megadom neked mindazt a fájdalmat és magányt?
Milyen kár, nevettem a hazafele vezető úton;
Teljességgel lehetetlen ez a művészeti fesztivál…
 
A körmönfont gondolatokat valódinak nevezni,
Egy hálás szamár fülein,
Olyan amilyen, szilánkokkal teli,
Rajta, láss lakomához            
                    
Ne szorongass, idegesítő
Hiszen élsz vagy halsz, nem?
Elvégre, minden ember bőre alatt
egy nevelgetett koponya lapul
 
Viszlát, távoli 22. század
Kosárlabda, angyalok, józan majmok
Ki fog elfelejteni?
Lulla-bye, ébressz fel ezer év múlva...
                    
 
Azt hiszed, megadom neked mindazt a fájdalmat és magányt?
Milyen kár, nevettem a hazafele vezető úton;
Teljességgel lehetetlen ez a művészeti fesztivál…
 
Az élet értékes, de a pénz is értékes
A dolgozó felnőttek a jobb agyféltekükkel esznek
Egy alkonnyal vegyülő tekintet,
És egy kifakult ingnyak
                    
Egy üres szívvel dicsekedve
Hová húzódnak vissza az idióták, hová tűnnek?
Nektek, kiknek árnyékát nem is látni;
Imádlak titeket, teljes szívemből….
 
A metil-vak dédnagypapától,
A hobóig, aki hajókat rajzolgat,
Viszlát, távoli 22. század
Lulla-bye, búcsúzom ettől az élettől....    
                
                    
Azt hiszed, megadom neked mindazt a fájdalmat és magányt?
Milyen kár, nevettem a hazafele vezető úton;
Teljességgel lehetetlen ez a művészeti fesztivál…