Phantasmagoria
 

Prológus

            A hangya azt mondta, a béka gonosz.

            A béka azt mondta, a macska gonosz.

            A macska azt mondta, "Nem, a nyúl a legrosszabb mindközül!"

            Ezért én...

***

   ...Zúgott a fülem. De egyszerre talán hang is lehetett, ami hozzám suttogott.

   Felnéztem, ahogy leroskadtam a székbe. A plafon lassan átment fehérbe. Kíváncsi voltam hány óra lehet, ezért szememmel az óra helyét kerestem, de a számok fekete pacákká folytak össze és bogárként vonaglottak a számlapon. Semmi érdemlegeset nem tudtam meg tőle.

Jól ismertem már ezt a jelenséget. Hiszen a mai napig képtelen voltam kiverni a fejemből.

– ...Véget vetek ennek – morogtam a semmibe, majd behunytam a szemem.

A zúgás csak nem akart szűnni. A hang is érezhetően hangosabb lett.

– Szeretnéd megtudni milyen az XXXX? Akkor csak XXXX.

– De mégis mit XXXXhetnék?

– Lássuk. XXXXheted a rossz embereket. Akkor talán te is megtudod milyen a XXXX.

    Ezt mondta a macska. Talán… Már nem nagyon emlékszem vajon ő mondta-e.

    De mindig is szerettem volna megtudni milyen a XXXX. Régóta csak ezen járt az eszem. Ezért figyeltem meg az épületben lakó gyerekeket és ezért folytattam a kutatásomat.

Válaszokat akartam.

– Áh, megfájdult a fejem...

   Próbáltam megemelni magam, hogy legalább az ágyig elmenjek, de ehelyett erőtlenül az asztalra zuhantam. Tovább próbálkoztam, de az egyre erősödő zúgás és a fejfájás elszívták az erőmet.

–...Mindegy – motyogtam és fejemet az asztalra hajtottam.

Ahogy a fémes csörgések közepette álomba merültem, mintha az ő hangját hallottam volna.

|| Adatlap || Tovább >>