Phantasmagoria
 

[Azt kérditek, ki vagyok?]
 

[Hogy megértsétek mi is vagyok, továbbá, hogy eloszlassam a kilétemmel kapcsolatos aggályaitokat, személyesen jöttetek el, hogy feltegyétek ezt a kérdést!]
 

[Engedjétek meg, hogy a lehető legnagyobb őszinteséggel válaszoljak a kérdésetekre! A nevem Gerhardt von Waldstein. Elnyertem a nemesi "vikomt" címét és uradalmat kaptam Őcsászári fenségedtől Growerth szigetén.]
 

[Hadd kezdjem először a családom bemutatásával. Áh, úgy tartják elég egy pillantást vetned a gyerekre és máris ezernyi dolgot tudsz meg a szülőről, vagy nem?]
 

[Kezdjük Relic-kel-- a fogadott fiammal, aki nem is állhatna közelebb a tisztavérűekhez. Tisztavérű micsoda, kérded?

 [Hm, minek is hívjátok a hozzánk hasonlókat? Az Éjszaka Urai, Nosferatu, Night Flyer és satöbbi... Á, persze! Kihagytam a legelterjedtebb megnevezésünket.]

[Talán a legpontosabb kifejezés a "vámpír" lenne.]

[Mit éreztek a vámpírként ismert lények iránt? Félelmet? Gyűlöletet? Vagy talán egyfajta kíváncsiságot és tiszteletet, amit lehet, jobb lenne a legendák alakjaira tartogatni. Viszont ha ilyen legendás hőstetteket vársz el a fiamtól attól tartok csalódni fogsz majd. Elvégre is, Relic túl kedves fiú ahhoz, hogy meghazudtolja önmagát.]

[A lányom Ferret, Relic húga és ikertestvére. Nem akarok hencegni, de igazi szépség lett belőle.  Bár mostanában mintha túl büszke lenne--vagy inkább makacs. Természetesen nem a hiúságra gondolok, hanem a családja és a vámpíri származása iránt érzett büszkeségre. Valójában kétlem, hogy egyáltalán tudatában lenne annak mennyire gyönyörű, de talán túl szenilis édesapának tűnnék, ha azt állítanám, hogy ez egyike azon dolgoknak, amik miatt szeretem.]

[Amit mondani szeretnék az az, hogy büszkén dicsekedhetek a gyermekeimmel-- ezzel egy idejűleg viszont körmönfontan az apjukat is dicsérem, azaz magamat. Dicséretért esedezem!]

[Ez egy vicc volt. Szeretném kijelenteni, hogy nem vagyok olyan megátalkodott, hogy szeretett gyermekeimet használjam saját személyem fényezésére.]

-----

[Azt mondom, én uralkodom ezen a szigeten, de rég volt már, hogy az arisztokratáknak bármilyen hatalmuk is volt ebben az országban. Röviden, a sziget ember-fele nem az én törvénykezésem alatt állt.]
 

[A férfi neve Watt Stalf. A körülményektől függetlenül nagy befolyással rendelkezik a szigeten -- ez a férfi pedig a legnagyobb ellenségének tart.]
 

[Az a típus, aki őszinte optimizmussal reménykedik a saját ambícióiban. Azok, akik az Éjszaka és a Nappal ellentétben álló világainak egyesüléséből születtek gyászolják helyzetüket és sem az egyik sem a másik oldalhoz nem kívánnak tartozni. De ez a férfi a kettős örökségét a hasznára fordította—nappal ravasz emberként az eszét használja. Éjszaka, mint vámpíri leszármazott erőszakos rosszcselekedeteken dolgozik.]
 

[Úgy vélem a 'rosszcselekedet' nem feltétlenül a legmegfelelőbb szó rá. Elvégre, ezt az embert nem a jó vagy a rossz irányítja, hanem a saját vágyai.]
 

[Tettei néha épp emiatt tűnnek lelketlennek, tervei pedig vacaknak és rendszertelennek. Mégha a terve kilencvenszázalékos sikert is érne el, ő tipikusan az az ember, aki gondolkodás nélkül hagyná ott a dolgot, ha nem sikerül elérnie a kívánt eredményt. És még abban az incidensben is, amit el akarok mesélni nektek, hihetetlenül irracionálisan viselkedett-- mindezt azért, hogy engem megalázhasson. Bár úgy vélem a szeszélyeitől szenvedő személyek kényelmetlenül érezhetik magukat, jómagam egészen megkedveltem a kicsinyességét. Ami azt illeti, talán még azt is mondanám, hogy ezt tisztelem benne.]
 

[Ez a kicsinyes ellenség viszont folyamatosan nő és komolyodik. Könnyen felveszi a versenyt bármelyik hőssel, hiszen rendkívüli akaratereje van, ha arról van szó, hogy művét mindvégig figyelemmel kísérje. Ezzel szemben sosem lehetne olyan hatalmas, mint ők. Épp ezért gondolom azt, hogy a beosztottjai mélyen a szívükben, kedvelik--kedvelik a piti ellenségek legnemesebbikét, a férfit aki sosem adja fel a világnézetét.]
 

------

[Nem túlzás azt állítani, hogy a vacsora az élet mikrokozmosza. A kedvenc ételeid, az asztali viselkedésed és még az asztalnál elhangzott beszélgetések is elárulnak valamit a nézeteidről. És ha már itt tartunk nemrégiben találkoztam egy fiatal hölggyel, aki különös szenvedélyt érzett volt az evés művészete iránt.]
 

[A neve Shizune Kijima.]
 

[Most hogy is magyarázzam el? Különös összetevőjű ételekben részesül. Elvégre minden étkezés alkalmával kockára kell tennie az életét. Önkiszolgáló vadász, kulináris művész és ínyenc.]
 

[Hm? Azt mondjátok ti is megkóstolnátok az főztjét, barátaim? Bár nincs jogom megállítani titeket, azért figyelmeztelek. Az ő ételéhez nem az ízlelőbimbóitokat vagy a zsebeteket kell felkészíteni--ez egy olyan életmód, ami hátralévő életetekben kísérteni fog. Mert a nyers hozzávalók, amiket ő keres--]
 

------

[Azt kérdezitek gondolkodásra képes lény vagyok-e? Még szép! Végülis a mi fajtánk túllépi az emberi logika határait. Őcsászári fenségednek eléggé szúrós humorérzéke volt, mikor egy országában nem létező címet adományozott nekem, egy vámpírnak. Hát nem tiszta szerendipitás? Természetesen, büszkén viselem a vikomti címet az identitásommal együtt.]
 

[Védelmezem a szigetet annál a nemesi címnél fogva, aminek léteznie sem kéne, mégis ezzel egyidejűleg, segítséget is kapok a sziget embereitől.]
 

[Hogy példát mutassak, látjátok ott azt a kettőt? Az a virgonc fiú a jobb oldalon az ifjú Mihail, mellette a húga Hilda kisasszony.]
 

[Ők ketten nagyszerű barátai a gyermekeimnek-- vagyis azt is mondhatnám, hogy Miss Hilda és Relic szinte már egy pár. Ami Ferretet és az ifjú Mihailt illeti... Egyelőre csak mondjuk azt, hogy nekik is van egyfajta sajátos, erős kötelékük. Á, mondjuk, annak ellenére, hogy elég egyszerű beismernem a fiam romantikus viszonyait, nehéz ugyanezt tennem a lányommal.]

[Nem mintha bármi ellenvetésem lenne az ifjú Mihaillel szemben. Az igazat megvallva, nem lehetek elég hálás nekik, amiért felvidították a gyermekeimet. Örömük mosolyra sarkallja a gyermekeimet, ami nekem okoz boldogságot.]
 

[Pont az olyan emberekért élek, mint ez a testvérpár. Elvégre, az ő boldogságuk az enyém is. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Tényleg ilyen fontos, ha a maga módján mindkettő finom?]
 

[Hm? Szóval barátaim azt mondjátok, hogy elég volt a bemutatásból? Személyesen akartok látni? Hah, úgy tűnik még nem vettétek észre. Drága barátaim, nemrég megmutattam nektek valódi alakom! Egész idő alatt. Igen, a szemetek előtt. Elvégre, én--]

[Tovább a Prológusra]