Phantasmagoria
 

Én mondom furcsa páros volt.
- Szóval ez a Remény Fővárosa!
- Áh tele van reménnyel!

Erős késztetést éreztem arra, hogy jól megverjem őket. A Remény Fővárosa, mi? Tudják egyáltalán, hogy hány ember lett öngyilkos tavaly óta? Én is akkor vesztettem el az állásom... bár nem rúgtak ki... Viszont a társaság, aminél dolgoztam egyik napról a másikra egyszerűen felszívódott.

Nos, a pasast még előttem leütötte valaki.

- Aúúúúúú!
- Wáááhh! Isaac~!

Pár másodperccel később, mintha mi sem történt volna, felugrott és kiabálni kezdett, miközben kezeit az ég felé emelte.
- Ez az! Pont ilyennek kell lennie egy fővárosnak! A félelem az elővigyázatlanságtól! Tökéletes módszer a hatodik érzékem élesítésére!
- Pontosan! Szerintem is! De mégis, egy kicsit ijesztő!
- Ne aggódj, mert Isten a mi oldalunkon áll! Emlékszel, mikor elloptuk a miniszter ruháit és meg se büntettek érte? Ez azt jelenti, hogy Isten a beleegyezését adta... Ez biztos!
- Hiiihetetlen!

Én is biztos vagyok ám valamiben: ti ketten komplett hülyék vagytok.

- Oh, Miria emlékeztetnem kell téged valamire!
- Mégis mire?
- Próbálj meg feltűnésmentes maradni... legalábbis a munkánk kezdetéig.
- Értem! Akkor a munkáig csendben maradok.

Még ezeknek az idiótáknak is van munkájuk? Akkor nagyon ideges voltam, de később rájöttem mi is az a híres-neves "munka".

Most már értem, mire gondoltak. New York tényleg a Remény Fővárosa, a maffiának és a hozzájuk hasonló bűnözőknek.
Hé, mit csináltak pontosan? Biztos nagy dolog lehetett, ha megmozdította a hozzád hasonlóakat, ugye?
...Várj, most min nevetsz?
Oh, hogy azután? Nos... Ha jól emlékszek, ezt mondták:
- Rendben! Akkor először keresünk egy kalapboltot!
- Pontosan! Egy kalapboltot!

Ez minden? Nem kell megköszönnöd. Inkább keress nekem egy állást. Ugye nem akarod, hogy kövessem őket?

Egyenlőre nem szeretném, ha bármi közöm is lenne hozzájuk.