Phantasmagoria
 

- Hat órát kapsz, hogy felkészülj a halálra!
A fiú egy egyszerű kis szobában ült. Körülötte komor férfiak álltak.
- Válaszolt már? - az egyik szemüveges férfi mosolyogva figyelte az áldozat rémült arcát.
- Valamiért, ez a szoba arra ösztönöz, hogy kegyelemért könyörögjek. - motyogta magában idegesen a fiú. Álmában sem gondolta volna, hogy a szervezet vezetői egyszerre jelen lesznek. Mégis milyen borzalmas bűnt követhetett el?
- Öhm... Csináltam valami-...?
- Pontosan. Megszámlálhatatlanul sokszor. - válaszolt a szemüveges, nyugodt mély hangon.
- Főnök úr! Biztos csak tévednek! Nem emlékszem semmire, ami....
- Csak egyetlen egy szóra van szükségem és máris véget vetek a magabiztosságodnak. Megértetted?
- P...Persze! Kérem könyörüljön!
A főnök arcáról egy pillanatig meglepettség tükröződött, majd végre közzé tette ítéletét.
- Holnap, menj el Maizával és vegyél magadnak egy kalapot.
A szavait egy perc néma csend követte. A fiú figyelte, ahogy két tag hangos éljenzésbe kezd - a titkár és az ázsiai férfi- majd végre megértette.
- Oh...Ez lehetetlen! - ahogy ezeket a szavakat kimondta, arcára gyerekes vigyor ült ki.
- A kiváló szolgálataidnak köszönheted.
A szervezetnél, ha valakit elküldtek kalapot venni az egyik vezetővel, jelképes eseménynek számított.
- Gratulálok az előléptetésedhez! - sétált oda hozzá vidáman a szemüveges férfi. - Holnap reggel találkozunk a kalap bolt előtt...