Misc. : Két Író Története (Fafoo twitteréről) |
Két Író Története (Fafoo twitteréről)
Egy városban, élt egyszer egy férfi és egy nő. Mindketten írók voltak. Korban közel álltak egymáshoz, illetve még az írásuk stílusa is hasonló volt. Viszont az eladásaikban jelentős különbségek mutatkoztak, ezért a nő ellenségesen tekintett a férfira, aki egyik bestsellert hozta a másik után. Egy napon, mikor épp cikket olvasott a férfiról, egy kijelentés különösen megragadta a figyelmét: "A történeteimet a magány ereje hajtja."
A nőben hirtelen gondolat ébredt. Ha elvenné a magányát, akkor vajon írni sem tudna már? Úgy döntött, gyakorlatban is kipróbálja ezt az ötletet. A kilétét eltitkolva közeledni kezdett a férfihoz és eljátszotta a romantikus regények könnyen megkapható főhősnőjét. Tudatlanul, a férfi fokozatosan a szívébe engedte és egy bizonyos pont után teljesen beleszeretett.
Három hónap elteltével, a férfi képtelen volt bármit is írni. A terv diadalmas győzelemmel zárult. Viszont a nő valamiért nem volt elégedett. Sőt, gyötörte a bűntudat és nem jött álom a szemére. Megszámlálhatatlanul sok névtelen rajongói levelet írt a férfi bátorításának érdekében. Viszont eközben rájött valamire. Áh, tehát végig a rajongója voltam.
Mivel azt akarta, hogy szeretett írója ismét tollat ragadjon, a nő, bár ezzel saját szívét törte össze, annyit mondott neki: "Megjátszottam, hogy kedvellek és közeledni kezdtem hozzád, hogy elvegyem a kedved az írástól. Valójában utáltam veled lenni. Mivel sikerült elérnem a célomat, most elhagylak."
A férfit mélyen megsebezte. Viszont mivel visszanyerte a magányát sokkal kitűnőbb könyveket adott ki a keze közül, mint az írói válsága előtt. A nő távolról figyelte. Mindketten egyedül éltek és egyedül haltak meg. Az interjúban, amit az élete végén készítettek vele a nő ezt a megjegyzést hagyta hátra: "A történeteimet a szerelem ereje hajtja."
Vége. Megihletett, hogy egyre több történetben szerepelnek írók, mint főszereplők és belegondoltam "ha a helyükben lennék, én ilyet írnék." Nyomás vissza dolgozni.
|